Mit is mondjak? Ez a hét nem volt kispályás a csapatmunka szempontjából. Volt itt minden… Sírás, rívás, harag, bánat és persze öröm is. Ez persze túlzás, de tény, hogy elég sok minden volt. A hét elején nagy nehezen sikerült zöldágra vergődnünk a csapattagokkal. Végre ki lett osztva, hogy ki mit csináljon másnapra. Mindenki azt a feladatot kapta, hogy röviden foglalja össze a saját kultúrájának sajátosságait öt különböző aspektus alapján. Ezek a következők voltak (ha nem gond angolul írom): Time orientation, power distribution, space orientation, communication orientation és végül social organization.
Másnapra szépen meg is volt mindenki ezzel a feladattal. Úgy gondoltuk (na, jó gondoltam J), hogy jobb lesz két részre osztódni. Mit ketten a belga sráccal (azt hiszem vele találtam meg a legjobban a közös hangot) bevállaltuk, hogy megírjuk a megírt összegzések aalapján az öt kultúra összefoglalóját és összehasonlítását. A többiek feladta az volt, hogy állítsák össze az esszé második részét, ami abból állt, hogy az említett öt aspektus alapján milyen konfliktusok alakulhatnak ki az egyes kultúrák között, illetve milyen lehetőségek vannak a közös együttműködésre. Mi szépen meg is csináltuk a részünket a belga sráccal és mielőtt átmentünk volna a többiekhez, hogy egyesítsük a két részt már mondta: „Majd figyelj… A második fele amit a többiek csináltak rendesen el lesz szarva.” Ááááá, mondom. Nem is. Próbáltam igazán pozitívan nézni a dolgokat, pedig tudom ez általában elég távol szokott állni tőlem. Főleg ilyen helyzetekben. Na, szóval átmentünk a többiekhez és bemutattuk az általunk elkészített részt… Az egyes tanuló szobák ugyanis elég jól fel vannak szerelve és mindegyik szobában egy nagy plazma tévére ki lehet vetíteni a laptop képernyőjét. Konkrétan így néztem meg a szerdai Liverpool-Loki meccset is. Találtam ugyanis egy jó minőségű online streaminget és azt kivetítettem a nagy plazma tévére. Nagyon rendben volt… Igaz a csapatársaim a másik szobában dolgoztak közben, úgyhogy tudom én is megérem a pénzemet J.
Na, de vissza a témához… Szóval mi bemutattuk a mi részünket, ami ugye annak rendje és módja szerint korrketül sikerült. Jött a többiek része… Kell-e egyáltalán mondanom, hogy persze igaza lett a belga srácnak? Még amikor az Indiai srác olvasta fel a részét, csak kicsit volt vicces a szituáció (konkrétan csak Indiáról írt majdnem és a többi kultúráról alig), de amikor a Japán lány bemutatta a munkáját ott már tényleg nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Egy-két gyöngyszemet hadd emeljek ki a munkájából:
„In Japan, when you hurt organization’ feeling, you are regarded rude and will be pushed out from society” – hogy mi???
Amikor a munkahelyi környezetet írta le: „People sometimes come to one’s place and sit there” – jó és??? Mit kezdjek ezzel?
A belga sráccal összenéztünk és láttam, hogy neki kicsit sincs kedve nevetni. Sőt, egyre inkább csak vörösödött… A végén persze nekem kellett kimondani, hogy gyerekek ez így nem nagyon lesz jó. A belga srác pedig azzal ment haza, hogy ő most átírja az egészet. A jófej… Hazament és este 9-től hajnali kettőig dolgozott azon, hogy átírja a teljesen szar részeket (magyarul majdnem a teljes részt amit a többiek csináltak). Most már így legalább kinéz valahogy a sztori. Ezek után – úgy érzem jogosan – két dolog merült fel bennünk a sráccal
-Egyes embereket, hogy vettek fel ide? Más írta meg helyettük GMAT-et vagy hogy?
-Ha már itt vannak. Hogy fogják elvégezni a sulit?
Mindegy. Túl vagyunk ezen is. Vagyis majdnem. Még hétfő-kedden ki kell dolgoznunk azt a prezentációt amit csütörtökön kell előadnunk. Gondolom azok után amin túl vagyunk az már egy igazi „ajándék” lesz… Ne aggódjatok. Beszámoló lesz róla… J
